Bár látom, az x-fact gyorsan át lett lapozva, mégis leírom röviden, feleségem kerékpárjával a tapasztalatainkat: úgy rossz, ahogy van. Szerencsére nem került semmibe, nyeremény volt, kb. csak ezért maradhat.

Én egy lassan 20 éves acélvázas fausto coppi montit nyúzok. Még gimnazistaként kaptam, voltam vele Burgenlandban, a Felvidéken, a Balatonnál, egyetem alatt a Pilisi-hegyekben. Most már csak a munkába járok vele, naponta 10 kilométert taposok még így bele.
Dög nehéz, régi, de pl. a középső agy még az eredeti és még mindig nem kell cserélni.
Csak azt sajnálom, hogy most már nem én szerelem, hanem beadom egy hozzáértőhöz. Annak idején megvolt a maga varázsa a gép szétszedésének.
Néha megnézek egy-egy új masinát, de nem vagyok biztos abban, hogy most is olyat sikerülne választani, amit 15-20 évig komoly gond nélkül tudnék használni.