Egy kis gyorstalpaló a teljesség igénye nélkül  ....az esetleges denitrifikációs folyamatokra nem térnék ki, ahhoz egy átlagos szűrésnél/növényes szűrésnél, extrább körülmények kialakítására van szükség, hogy számottevő mértéket öltsön...és nem is cél a növényes akvarisztikában.
Szűrés:
Az akváriumban végbemenő bomlási folyamatok során ammónia(NH3) és ammónium(NH4+) keletkezik utóbbi kevésbé veszélyes. Ez egy növényes-halas akváriumra fokozottabban igaz, mint egy csak halas akváriumra. Az ammónia nem csak az élőlények számára káros hatású, hanem az algásodás kiváltó okát is képezi.
A szűrőben és talajban található aerob baktériumok(Nitrosomonas, Nitrobacter fajok) a keletkezett ammóniát/ammóniumot először nitritté(NO2 – Nitrosomonas) alakítják, majd a nitritet egy sokkal kevésbé ártalmas nitráttá(NO3 - Nitrobacter) oxidálják.
Ezt a folyamatot hívjuk nitrifikációnak és a benne részt vevő baktériumokat pedig nitrifikáló baktériumoknak.
Szűrésünket úgy kell megtervezni, hogy a későbbiek folyamán ezen baktériumtelepek számára a lehető legideálisabb környezetet biztosítsuk, hiszen a tűréshatáron belüli értékek(ph, hőmérséklet) megteremtése mellett fontos, hogy olyan szűrőanyagokat alkalmazzunk, melyek minél több baktérium megtelepedését teszik lehetővé.
Szűrőanyagok:
1. Szivacs: többféle porózítási jellemző közül válogahatunk. A nagyobb lyukmértű kiváló a mechanikai szűrésre az apróbb, porózusabb szerkezetűek pedig, a mechanikai szűrés mellett már képesek a biológiai szűrésre alkalmas baktériumoknak, megfelelő nagyságú felületet biztosítani(pl. mattenfilter szűrők).
2. Perlonvatta: első sorban a finomabb szemcsék mechanikai szűrésére hivatott szűrőanyag.
3. Kerámiagyűrű, biolabda: ezeket a külső szűrő aljába szokás helyezni, elsődleges funkciójuk a víz áramlásának megtörése és ezáltal egyenletesebb eloszlása a biológiai szűrőfelületen, illetve a nagyobb mechanikai szennyeződések összegyűjtése. Léteznek gyártók, melyek porózusabb szerkezetű termékeket is készítenek belőlük ezek, ha kis mértékben is, de biológiai szűrésre is képesek.
4. Kőzet alapú szűrőanyagok: ilyenek például a lávakő, zeolit, égetett agyag granulátum stb. Ezen szűrőanyagok némelyike nem alkalmas növényes akváriumok szűrésére, mert a növények számára hasznos tápanyagokat is megköthetnek(ilyen pl. a zeolit), esetleg a CO2 befecskendezés hatására kalcium oldódhat ki belőlük(pl. agyag granulátum) és keményítheti a vizet, bár ez utóbbi jelenség hosszabb távon, vagy előzetes savas kezelés hatására megszűnik.
5. Extra porózus szerkezetű szűrőanyagok: ezek a legalkalmasabbak a megfelelő biológiai szűrés kialakítására, hiszen szerkezetükből adódóan, a kis elfoglalt űrtartalom mellett, hatalmas felülettel(akár több száz m2/l) rendelkeznek. Lehetnek szintetikusan előállított üveg alapú anyagok, vagy akár természetes, ásványi eredetűek is.
6. Kémiai szűrőanyagok: ilyenek az aktívszén, vagy például a Seachem cég purigenje. Az aktív szenet növényes akváriumokban csak, mint alkalmi szűréskiegészítés javasolt használni például gyógyszeres kezelések után, vagy a víz barnaságát okozó Tannin megkötésére(erre kiváló a purigen is). Az aktív szén hosszú távú alkalmazása azonban hiánytüneteket okozhat, mivel szerkezetéből adódóan képes a mikro tápanyagok megkötésére is.
Tehát, mint látható, a szűrőanyagokat alapvetően 4 fő részre oszthatjuk fel:
1. mechanikai szűrés
2. bio-mechanikai szűrés
3. biológiai szűrés
4. kémiai szűrés
Az első három megléte mindenképpen fontos egy növényes akváriumban, a kémiai szűrés viszont elhanyagolható, vagy csak alkalom szerűen javasolt, hiszen a megfelelő vízelőkészítő szerek használatával a káros anyagok(nehézfémek, Cl stb.) vízcseréknél megkötésre kerülnek és az egyéb mikro elemekből a növények pedig rengeteget felhasználnak saját szerkezetük felépítéséhez.
A szűrő optimális teljesítménye:
Ez alapvetően 2 részre bontható, a megfelelő szűrőtérfogatra és az elegendő vízforgatási teljesítményre.
Előbbire egyszerű a válasz, a több a jobb(nagyobb felület à hatékonyabb szűrés, hosszabb eltelt idő a tisztítások között). Viszont tapasztalat alapján, akkor sem mindegy, hogy milyen a „raktér” kialakítása. Személy szerint jobban szeretem a kosaras/rekeszes kialakítást. Praktikusabb és nem mellékesen nem kell bajlódni a különböző szűrőanyagok hálóval történő elválasztásával, bezacskózásával. Amit én még fontosnak tartok, az a kialakított ülepítő rész a kosarak alatt. Ez nagyon hasznos tud lenni, hiszen egy gyors karbantartásnál elég innét kiöntenünk a felhalmozódott maradványokat és már mehet is vissza minden a helyére. Garnélatartóknak pedig egyenesen áldás az ülepítő, hiszen itt remekül érzik magukat a kis apróságok és hálából tisztán tartják nekünk azt a maradványoktól, így nem kell attól tartanunk, hogy már centiméterekben áll a szűrő alján a rothadék!
A vízforgatási teljesítmény:
Növényes akváriumoknál nagyobb áramlatra van szükségünk, mint az megszokott egy átlagos akváriumnál. Ennek több oka is van:
1. A sűrű növényzet rengeteget visszafog az áramlaton
2. A használt tereptárgyak és a sűrű növényzet miatt lehetetlen az aljzat teljes mulmolása, illetve szerves maradványoktól való megtisztítása, tehát ennek egy részét az áramlatnak kell megoldania.
3. A keletkezett ammóniát/ammóniumot minél hamarabb a szűrőben található lebontó baktériumokhoz kell juttatni, bár a lebontásban egy bejáratott akváriumnál a jól megválasztott talajban lévő baktériumoknak is nagy szerepe van.
4. A befecskendezett CO2 optimális/azonos eloszlatását is az áramlás megfelelő erejének megválasztásával, illetve irányának beállításával érhetjük el.
Arról se feledkezzünk el, ha például külső reaktort használunk a CO2 beoldásához, az jelentős teljesítményvesztést okozhat, tehát a szűrő megvásárlása előtt az akvárium mérete mellett, ezt is számításba kell vennünk.
|
